Robotoljon más helyetted! - Mondjuk, egy robot.

Minden egyes civilizációs fejlődés a feláldozható munkaerő verejtékéből emelkedett. Már nincs gusztusunk a rabszolgákhoz...csak ha gyártjuk őket.

/részlet a Szárnyas fejvadász 2049 című filmből/

Fonó Jennytől IRB 6-ig

Minden civilizációban jelen vannak azok a munkák, amelyeket az emberek többsége (finoman szólva) nem szívesen végez. A monoton vagy kemény fizikai feladatokat az ókorban és a középkorban rabszolgák és parasztok végezték, majd az első ipari forradalom létrehozta a gyári munkások tömegeit. Ráadásul emberek ezreinek munkáját váltották ki a gépek, és a mezőgazdasági termelés visszaesése miatt még az önellátás is kezdett nehezebbé válni. Az ipari munkások még ekkor is 12-14 órákat dolgoztak, beleértve a kisgyermekeket is. Ezen, valamint a megrendelések (így a bérek) kiszámíthatatlanságán fellázadt néptömegek gyakorta fogtak géprombolásba, és nyomásuk eredményeként az 1830-as évekre létrejöttek a szakszervezetek. Ezek harcának köszönhető a nők és gyermekek munkaidejének határok közé szorítása és néhány munkavédelminek nevezhető intézkedés.

A második ipari forradalom az urbanizáció újabb hullámával párhuzamosan, az 1800-1900-as évek fordulóján zajlott. Ez hozta el azt a változást, hogy a gépek már a háztartásokban is kezdtek megjelenni. Csakhogy a javak birtoklása és a városokon belüli elhelyezkedés szerint megindult a társadalom egy modernebb formájú, de mégis szegregációhoz vezető tagozódása. A világháborúk alatt a termelés elsősorban a fegyverkezést és a frontok ellátását biztosította, majd jött a tudományos-technikai forradalom: megkezdődött az automatizálás, és az embereknek egyre több szabadidő jutott. Ezt pedig többek között tudományos fejlesztésekre fordították: a szellemi tőke jelentősége egyre nőtt. Ez jelentette a táptalajt a számítógépek, mobiltelefonok, robotok megjelenésének. (Sőt, az első ipari robot az 50-es évek gyermeke!)

Áruba bocsátott munkaerő

Mi történt eközben a foglalkoztatási viszonyokkal (.PDF)? A befektetett pénz elkezdett az olcsótól a jó minőségű munkaerő felé vándorolni, és a fogyasztói társadalomban a szellemi tőke fontosabbá vált a fizikainál. Így alakult ki a modern értelemben vett munkaerőpiac is, ahol már nem maga az ember, hanem a munkája válik árucikké. Emellett az emberek szívesen túlóráznak, hogy extra fogyasztási cikkekre tehessenek szert, így gyakori, hogy a szellemi elit (bár kivívta magának a méltóbb munkaidőt) mégis több időt tölt munkával, mint a kékgallérosok. Míg évszázadokon át a tömegek dolgoztak megszakadásig, most az elit hozza ki magából a lehető legtöbbet.

Az úgynevezett elit pedig létrehozta a robotokat, méghozzá azzal a céllal, hogy automatikussá és gyorsabbá váljon minden egyszerűbb, monoton, nagy erőkifejtést, precizitást igénylő feladat. Mellesleg általában ezek azok a feladatok, amelyeket a munkások rabszolgamunkának éreznek. Ezek a gépek képesek hosszú órákon át beilleszteni egy aprócska elektronikát egy műanyag valamibe, miközben nem káprázik a szemük, nem vágynak egyre erősebben a szünetre, és biztosan nem mennek egy hónap táppénzre, mert a műanyag foglalat helyett az ujjukat sikerült átlyukasztaniuk a műszak tizenkettedik órájában. Ráadásul gyorsabbak is, mint az ember. Közgazdászok valamilyen bámulatos módszerrel arra jutottak, hogy a robotok 1993 és 2007 között évente 0,36%-kal növelték a munkatermelékenységet. Ez több, mint amit a gőzgépek elértek az 1850 és 1910 közötti időszakban a maguk évi 0,34%-ával.

Következő lépésként a robotika rájött, hogy a robotok tanulni is képesek. A gépi tanulásnak köszönhetően van olyan (MI-vezérelte) turbina, ami egy-két hét megfigyelés után képes kiszámítani az optimális fogyasztást az adott körülmények között. Létezik már beszállítókat kockázatosságuk szerint elemző, a big datán alapuló automatizált szoftver, de a rákot a patológusoknál is pontosabban diagnosztizáló algoritmus is. A gépi tanulás 2030-ra 15,7 trillió dollárral járul majd hozzá a világgazdaság teljesítményéhez.

Ennél is tovább mennek a kooperatív robotok. Ott van például YuMi, a világ első igazán együttműködő robotja, aki emberek mellett dolgozik a szerelősoron. YuMi képes érzékelni, mikor kerül az útjába valaki, így nem jelent veszélyt az emberre. Ez jelentős előrelépést jelent a robotok korábbi generációjához képest, amelyeket el kellett keríteni a balesetek megelőzése érdekében, és még így is hallottunk (emberi mulasztásból adódó!) szerencsétlenségekről.

A ko-botokról, azaz a kollaboratív robotokról egyébként fontos tudni, hogy nem helyettesítik az ember munkáját, hanem kiegészítik, segítik azt. Fognak, emelnek, továbbítanak, élesebb munkadarabokat munkálnak meg, ráadásul roppant könnyen taníthatók. Némelyik robot például képes elsőre megismételni egy mozdulatsort, amit a kezelője mutatott meg neki. Más robotokat érintőpanelen lehet programozni. A fejlesztők azon is dolgoznak, hogy ezek a gépek bizalomgerjesztőbbek legyenek. Ezt akár olyan apróságokkal érik el, mit például az aktahurcoló gépezet esetében, aki a folyosón udvariasan kicsit oldalra lép, ha egy humán munkatársa közeleg. Egyébként is minden csak hozzáállás kérdése lenne? Japánban az emberek már most szívesebben kommunikálnak egy robottal, mint egy emberrel.

Egy felmérés szerint a digitális munkaerő (Bill Gates mondta így) a következő években világszerte ötmillió munkahelyet tesz feleslegessé. A munkahelyi tevékenységek közel fele automatizálható, azaz 50% esélyed van arra, hogy egy gép vagy egy algoritmus is meg tudná csinálni, amiért te naponta bejársz a munkahelyedre.

Csakhogy lássuk meg inkább, hogy a pohár félig tele van. Más számítások szerint minden egyes telepített robot 3,6 munkahelyet teremt: a monoton összeszerelés helyett ezek a dolgozók a gépezet beállításain, támogatásán fognak majd munkálkodni. Egyre többen vélik úgy, hogy a robotok és intelligens algoritmusok egy “munka utáni” társadalom hírnökei, ahol a gépek kitermelik helyettünk a létfenntartásunk alapjait, és mi, lévén már nem a megélhetésért kell dolgoznunk, koncentrálhatunk a kreatív tevékenységekre… például arra, hogy tökéletesítsük a robotjainkat. A robotok tehát nem az ellenségeink, és végre felszabadítanak minket a rabszolgamunka alól, mondják a szakemberek. Úgy legyen.

No de gondolkodjunk inkább a jelenről!

Itt vagy Te mint személyzeti döntéseket hozó személy. Itt vannak a dolgozóitok, akiknek nyilván egyre színvonalasabb munkakörülményeket és juttatási csomagokat kell biztosítani, és még a versenytársaitokkal is tartani kell a lépést. Hogyan is lenne idő és pénz a robotokra, és egyébként is mit oldanának meg? Éppen a fentieket. A kollaboratív robotokra és a tanuló algoritmusokra gondolunk. Ha érezted már valaha, hogy az ügyviteli feladatoknak soha nem akar végük szakadni, vagy ha egy influenzajárvány is képes megakasztani a termelést, akkor váltani kell. Ne feltétlenül milliárdos beruházásokra gondolj. Kezdésnek meglevő, akár ingyenes, felhőalapú szoftverekkel automatizáljátok a papírmunkát. Aztán jöhet egy kollaboratív robot, amit egy operátor is megtanulhat programozni. Gondolj csak bele, hogy a maga korában Fonó Jennyre is ferdén néztek, most pedig már eszünkbe nem jutna, hogy a pulóverünkhöz valaki kézzel fonja a szálat, majd kötőtűvel áll neki megkötni. Teljesen magától értetődő, hogy a téli hidegben viselt meleg holmi percek alatt állt össze egy-két gép karjai alatt. Ilyen észrevétlen és természetes módon fog fejleszteni a Ti cégetek is...és csak Rajtatok áll, mikor.

Jó, de mi lesz azokkal, akiknek a munkája feleslegessé válik -kérdezed. A kérdés jelenleg nem ez. Sokkal inkább azzal kell most foglalkozni, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e olyan ütemben munkába állítani a robotokat, amilyen ütemben a munkaerőhiány növekszik. Csak Magyarországon fél évszázadon belül 2 millió fővel kevesebben fognak élni, a megmaradó 8 millió fő harmada 65 éven felüli lesz, és a születések száma sem ugrik meg, ha hinni lehet a számításoknak. Azaz rövid-középtávon izguljunk inkább amiatt, hogy hogyan tudjuk pótolni a kieső munkavállalói tömegeket, erre pedig a legjobb megoldás az automatizálás és a rugalmas foglalkoztatási formák. Például tőlünk sok partnercégünk egyszerre kölcsönöz munkavállalókat és kollaboratív robotokat, “akik” kitűnően kiegészítik egymás munkáját.


Kollaboratív robotok és munkaerő-kölcsönzés egy szolgáltatásban a Viapan Grouptól

 

A Viapan Group tíz üzletágával Magyarország meghatározó humánerőforrás szolgáltatójaként professzionális és innovatív megoldásokat nyújt partnerei számára.

Több információ?

Rólunk
Szolgáltatásaink
Blog

HR újdonságok első kézből

Iratkozzon fel a legfrisebb trendekért, elemzésekért a Viapan Group blogjára.
BLOG »

Lépjen velünk kapcsolatba

Hívjon minket a +36 (20) 328 3284-es telefonszámon vagy keresse irodáinkat a kapcsolat menüpont alatt.

Go to top