Nem harap… csak ha arra programozzák! Hogyan működnek a kollaboratív robotok?

Ha HR-esként azt hinnéd, hogy te legfeljebb csak egészen másfajta robotokkal (azaz néhány igencsak fásult dolgozóval) találkozhatsz a munkád során, akkor jó/rossz hírünk van: hamarosan nagy eséllyel akár egy tényleges robot munkába állását is figyelemmel kísérheted.

Lehet, hogy úgy hiszed, a te munkahelyeden még sokáig nem kell ettől “tartani”. Az is lehet, hogy ma még idegenkedsz ettől a változástól, hiszen nem mindenkinek van lehetősége (különösen ha nem mérnök) alaposabban megismerkedni a robotikával.

Sokan valószínűleg leginkább a filmekből szereznek ismereteket a mesterséges intelligenciáról. Ezekben az okos gépek vagy az ember barátai, afféle cuki háziállatok, akik után legalább nem kell takarítani, vagy pedig a készítőik ellen fordulnak, és átveszik az uralmat a bolygón. Átmenet nincs.

Az utóbbi felfogásra (a robot le fogja igázni a készítőjét) építve egyre-másra jelennek meg azok a cikkek, amelyek egyenesen apokalipszist jósolnak. A sajtó vagy abból a szempontból foglalkozik a robotokkal, hogy elveszik a munkánkat, vagy pedig az egyébként ritka baleseteket állítja be úgy, mintha azok okozói (méghozzá szándékos okozói) a gépek lennének. 2015-ös hír: ”Egy robot megölt egy munkást az egyik német Volkswagen-gyárban – jelentette be az autógyártó.” “A robot által elkövetett
emberölés egy elektromotor-gyártósoron történt.” Pedig éppen ennyi erővel lehetne naponta beszámolni arról, hogy “a prés megnyomorította az operátor ujját”, vagy éppen “az irodai olló súlyos sebet ejtett az asszisztens tenyerén”, nem beszélve arról, amikor “az azbeszt építőmunkások tízezreit betegítette meg súlyosan”. (Természetesen minden munkás élete pótolhatatlan veszteség, akármi oltsa is ki azt.)

Úgy tűnik tehát, hogy a közbeszéd még nem igazán tud mit kezdeni azzal, hogy a robotok egyszerre gépszerűek és emberszerűek. Bár a klasszikus ipari robotokban nem sok emberi van. Előre megadott program szerint végzik feladataikat; mechanikus, repetitív mozdulataik során nem veszik figyelembe a hatókörükben található akadályokat. Éppen ezért, a balesetek elkerülése érdekében ezek a robotok úgynevezett cellákban mozognak, ahova a működés ideje alatt ember nem teheti be a lábát. (Éppen ennek a szabálynak a megszegéséből fakadt a fenti baleset!)

Csakhogy manapság ennél sokkal szélesebb a paletta, és az ipari robotok között egyre jobban terjednek a fejlettebb viselkedési formát követő példányok. Ryan Calo, robotokkal foglalkozó jogász, ezeket alakuló, menet közben létrejövő (emergent) viselkedésűnek nevezi. Vagyis olyannak, amelyet ugyan előre beprogramoztak valamilyen működésre, de ennek nem minden lépése előre adott, hanem a gép a körülményekre reagál, és menet közben tanul.

Ismertebb szakkifejezés a kollaboratív robot. Bár a két kategória nem teljesen ugyanazt takarja, mindkét esetben az a lényeg, hogy a robot már képes interakcióba lépni a környezetével. Az utóbbi időben sokat hallani arról, hogy a kollaboratív robotok megjelenése gyökeres fordulatot jelent az iparban. Munkavédelmi szempontból ez azért fontos, mert kollaboratív robotok mellett nincs szükség mechanikai biztonsági rendszerekre. Természetesen ezt nem jelenti a kontroll totális hiányát: ezekre a gépekre is szigorú biztonsági követelmények vonatkoznak.

No de mi az a kollaboratív robot, és miért jó nekünk? Mire számíthat egy átlagos vállalat dolgozója? Milyen lesz a munka, ha a gyártósoron egy robot is áll majd, és a termelésen kívül milyen más területeken várható a mesterséges intelligencia megjelenése?

Ember és robot között akkor jön létre együttműködés, ha az ember, a robot és a munkadarab egy időben, egy térben, ún. kollaboratív munkatérben tartózkodik.

A kollaboratív robotok tehát nem az emberek helyettesítése céljából jöttek létre, hanem a feladatuk az emberi tevékenységek támogatása. Ezeket a robotokat már nem kell védőkerítésekkel cellába zárni, hanem kis túlzással ott “ülnek” az ember mellett. Így olyan feladatokban, amelyek nem egészen automatizálhatók, gépi segítséget nyújtanak az operátoroknak. Például képesek befogni, emelni, beforgatni, továbbítani a munkadarabot. Azokos gép arra is jó, hogy átvegyék az embertől a veszélyes munkadarab (hegyes, nehéz, forró, stb.) megmunkálását. Precíz szenzoraikkal érzékelik, ha valaki az útjukba kerül, és ilyenkor leállnak vagy irányt változtatnak. Ráadásul ezek programozása egyre egyszerűbb. Egyes példányok képesek követni egy ember által lerajzolt vonalat, míg másoknak grafikus kezelőpaneljük van, ami úgy használható, akár egy tablet. Non plus ultra: ezek általában olyan könnyűek, hogy egy személy is képes őket áttelepíteni.

No de a legizgalmasabb mégis a kollaboráció. Most megmutatjuk, ez milyen formákban történhet.

1. “Ember a vízben!” Biztonság-alapú megállítórendszerrel ellátott robotok

Ebben a rendszerben, amit angolul Safety-rated monitored stop-nak hívnak, ha ember lép a már említett kollaboratív munkatérbe, a robot mozgása leáll. Ez védi azt, aki véletlenül kerül a veszélyzónába, de lehetővé teszi azt is, hogy a kezelő elvégezze a szükséges beállítást (pl. precíziós feladat egy nagyobb munkadarabon). Ezután a személy kilép a hatókörből, és a robot munkafolyamata folytatódik tovább.

Ha jobban belegondolunk, ez a kooperáció nagyon alacsony foka, vagy talán nem is igazán az. Az ilyen berendezéseken hagyományos ipari robotkarok vannak, és még biztonsági kerítés is szükséges köréjük. Mégis, mivel a robotra nem érvényes, hogy “se lát, se hall”, kollaboratívnak tekintendő.

2. “Tapirobik” Kézi vezérlésű kobotok

Még mindig a hagyományos ipari robotoknál tartunk, de ez a típus attól kollaboratív, hogy az emberi érintés erejével lehet programozni. (Akit a guta kerülget a fenti anti-tech elnevezéstől, az a Hand guiding robots szókapcsolatot guglizza le.) Természetesen nem simogatásra gondolunk, ugyanis a robotoknak (főleg ezeknek) -szerencsére?- nincs lelkük. Hanem arra, hogy az ilyen gépeket fel lehet szerelni olyan speciális szenzorokkal, amelyek érzékelik, hogy a kezelő a robotkar pozícionálása során milyen erővel hat rájuk. Ezzel jelentősen csökkenthető a robot “tanításának” ideje. Természetesen a működés során ugyanúgy szükség van a biztonsági óvintézkedésekre.

3. Tiszteli a határokat: sebességet és távolságot monitorozó rendszer

Ezt a rendszert koegzisztens rendszernek is hívják, de ha még cifrább név kellene, hát mutatjuk angolul: Speed and Separation Monitoring. A robot sebessége annak függvényében változik, hogy a kezelő éppen milyen távolságra helyezkedik el tőle. Jó hír, hogy itt már nincs szükség biztonsági elkerítésre, viszont előzetes kockázatértékelés során kell meghatározni a biztonsági távolságokat.

A rendszer működéséhez hozzátartozik egy folyamatosan működő területszkenner, amely különböző zónákat pásztáz. Ezeket a zónákat “megtanítják” a rendszernek, azaz beprogramozzák, hogy mi történjen akkor, ha a kezelő belesétál valamelyik sávba. Így ha ember közelít a robot felé, az automatikusan csökkenti a sebességét, sőt akár meg is áll. Ha pedig a személy a robottól eltávolodva az elindul, az növeli a sebességét. Ez azt jelenti, hogy a robot rugalmasan mozog, és nincs túl sok kieső idő: a termelékenység szempontjából ez nagyon előnyös.

4. Kéz a kézben: a köztudatban kollaboratívnak tartott robotok

Az angolul Power and Force Limited csoportba sorolt, azaz ténylegesen ember melletti munkára tervezett robotok különleges kialakítású karokkal működnek. Ez a variáció terjedt el szélesebb körben, és a robotgyártók is az ilyen robotok fejlesztésére helyezték a hangsúlyt.

Az ilyen robot nem okozhat semmilyen sérülést emberrel való érintkezés során, legyen az véletlen vagy a munkafolyamat része. Ezért ezeknek a berendezéseknek számos biztonsági előírásnak kell megfelelniük. A passzív biztonsági módszerekhez tartozik a felületek, élek lesimítása, lekerekítése, kipárnázása, valamint annak biztosítása, hogy a robotkar ne tudja odanyomni a személyt valamilyen felülethez. Az aktív óvintézkedésekhez tartozik a mozgó részek erejének, lendületének, nyomatékának korlátozása, szenzorok alkalmazása.

A kollaboratív robotok tervezésekor még az orvostudománynak is szerep jutott. Ugyanis ahhoz, hogy a robotok erőkifejtését teljes biztonsággal korlátozni lehessen, meg kellett határozni az emberi test egyes pontjainak fájdalomküszöbét, és a robotok behatását ezalá kell kalibrálni. Így a mozgó robotkar még azelőtt megáll, mielőtt fájdalmat okozna.

Ez a határérték a robot tömegétől is függ (azaz minél nehezebb a gép, annál lassabban kell dolgoznia). Többek között ezért is cél, hogy a robotok minél könnyebbek legyenek - miközben lehetőleg minél nagyobb teherbírásúak. Mivel nem kell köréjük biztonsági kerítés, hely- és költségtakarékosak, valamint hatékonyak is, mivel alig van holtidő -tekintve, hogy nem kell lépten-nyomon leállítani a munkát. Ráadásul ezek a robotok könnyen programozhatók.

Mivel a kollaboratív robotok nem olyan nagy teherbírásúak, mint az ipari monstrum társaik, elsősorban összeszerelés, csomagolás, gépkiszolgálás terén használják őket. Ezeken a területeken most hatékonyak, és lényegesen növelhetik a dolgozók termelékenységét is, hiszen átveszik a nemszeretem vagy éppen nehéz mozdulatsorokat. A szakemberek azt jósolják (és nem is kell hozzá váteszi képesség), hogy a kollaboratív robotok felhasználási köre a jövőben bővülni fog. Egyébként ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos ipari robotok száma csökkenni fog, hanem a kétféle technológiát különböző feladatokra alkalmazzák a jövőben is.

Ezen a videón az általunk is használt kollaboratív robot látható munka közben:

 

 

Szép, szép, de mit kezdjen ezzel egy HR-es?

- kérdezheted most. Emlékszel még, amikor elkezdtél e-mailt használni? Ugye, az is furcsa volt eleinte? Most pedig mennyivel egyszerűbb, mint legépelni, kinyomtatni, elmenni a postára, majd várni a válaszra? Tapasztaltabb olvasóink emlékezhetnek még a stencilezős fénymásolásra vagy az indigós gépelésre is. Vagy mennyivel egyszerűbb, ha a kocsiban megnyomjuk a távirányítót, és már nyílik is a garázskapu? Vagy az első élmény egy tolatóradaros autóval… Persze, mindannyian ügyesen parkolunk, de mennyivel egyszerűbb és gyorsabb, ha fáradtan, csúcsforgalomban kell forgolódnunk, és egy gépezet megelőzi, hogy még fáradtabbak legyünk, mire kiszállunk a kocsiból. Ilyenek lesznek a robotok is. Eleinte kevesebb ember ismeri őket, majd a használatuk egyre szélesebb körű lesz, míg aztán már az lesz a furcsa, ha valahol éppen nem lesznek működésben. A cégeteknél pedig, ha éppen nem mérnök vagy vagy informatikus, akkor olyan területeken kerülhetsz velük kapcsolatba, mint a költségeik elszámolása, a dolgozók betanítása és tréningezése, és ki tudja, mi minden még. Hogy egyelőre az ember-dolgozók kilépésének ügyintézésénél nem, az biztos.

A Viapan Group tíz üzletágával Magyarország meghatározó humánerőforrás szolgáltatójaként professzionális és innovatív megoldásokat nyújt partnerei számára.

Több információ?

Rólunk
Szolgáltatásaink
Blog

HR újdonságok első kézből

Iratkozzon fel a legfrisebb trendekért, elemzésekért a Viapan Group blogjára.
BLOG »

Lépjen velünk kapcsolatba

Hívjon minket a +36 (20) 328 3284-es telefonszámon vagy keresse irodáinkat a kapcsolat menüpont alatt.

Go to top